verecke tour
Tourinform és Szolgáltató Iroda
90200 Beregszász, Bethlen Gábor u.2., Kárpátalja, Ukrajna,
Pásztor Ferenc Közösségi Ház épülete
mob:+380-507-453-457 (UA), 06 20 4981423 (HU)
verecke7@gmail.com  |  http://karpataljaturizmus.hu

Kárpátaljai utazások · Helytörténet · Beregszászi járás Bátyú

Beregszászi járás Bátyú

Az 1971-től nagyközségi rangra emelkedett településnek jelenleg 3025 lakója van. Kétharmad részük magyar. A többiek javarészt ukránok és oroszok, ám megtalálhatók itt a volt Szovjetunió nemzetiségeinek más képviselői is (mordvinok, üzbégek, örmények). Bátyúnak városias jelleget kölcsönöz a négyszintes tömbházakból álló lakótelepe, ahol 1200 lakos él.
 

A település Beregszásztól 36 km-re a várostól észak-nyugati irányba fekszik a Beregszász - Nagydobrony - Csap műút mentén. Bátyú több mint egy évszázada fontos vasúti gócpont, itt halad át a Budapest - Csap - Moszkva nemzetközi és több más helyi járat: az Ungvár - Munkács, az Ungvár - Csap - Beregszász - Aknaszlatina, stb. járatok. A közeljövő tervei között szerepel, hogy a Budapest - Záhony - Csap Intercity Bátyúig, illetve később Beregszászig meghosszabbított útvonalon közlekedik majd.

Az Árpád-kori település a honfoglalás körüli időkben egy darabig Betke birtoka volt, akitől Bánk veje, Simon vásárolta meg. 1214-ben a Gertrúd királyné ellen elkövetett merénylet következtében a helység a koronára szállt. 1270-ben Ruzsdi Mihály főispán kapta adományul István királytól. Később a Lónyaiak házasság révén jutottak a bátyúi részekhez és birtokolták azt évszázadokon át.

A néphagyomány szerint a helység első alapítói pásztorok és fafaragók voltak. A falu régen a Tiszához közelebb feküdt, a gyakori árvizek elől azonban később a település lakói a mostani helyre költöztek. (A községet 2001 tavaszán csak a vasúti töltések mentették meg az árvízi katasztrófától.)

A XIX. század közepén a települést a Lónyai, a Stark, a Bay, a Baráté, a Demjén, a Márkus, a Nyeste, a Révész, a Sütő, a Szabó és a Tuba család tagjai, azok leszármazottai lakták. Bátyú akkor indult igazán fejlődésnek, amikor a XIX. század második felében megépült az északkeleti vasút, s a település annak egyik csomópontjává vált.

1879-ben Paulai Zsigmond itt könyvnyomdát létesített, amely azonban csak rövid ideig működött.

A sztálinisták 1944 őszén 140 férfit hurcoltak el a településről, közülük 38-an sohasem tértek haza.
 

    « Vissza az előző oldalra